,,Nem maradt senki”

elvetemült gengszterek

 

A megdöbbentő az, hogy ezt a képet 2013 augusztusában mentettem el magamnak, jóval a Horváth András által kirobbantott NAV ügy előtt, és egyben az előtt, hogy őt a közérdekű bejelentése alapján feljelentették volna, bűncselekmény elkövetése miatt.

Az alábbi jogszabályhely valamilyen oknál fogva ezek szerint mégsem tudott védelmet nyújtani a bűncselekményt leleplezni kívánó közérdekű bejelentőnek:

A tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. törvény 21. § (5) bekezdése kimondja:

a „bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt”.

Ha ebből valaki még mindig nem érzi fújni a rendőrállam szelét, annak nagyon nem kívánom, hogy a saját bőrén tapasztalja meg ugyanezt!

Minden tiszteletem azoké, akik kiállnak Horváth András mellett,

http://www.hir24.hu/belfold/2013/12/28/orszagosan-megy-a-rablas-veled-vagyunk-horvath-andras/

sajnálom, hogy mivel nem Pesten élek, én csupán ezen gondolatokkal tudok mellé állni.

Azt pedig elég nagy szégyennek tartom, hogy egy országosan ismert büntetőjogász az egyik közéleti műsorban csupán annyira volt képes –miután szakmailag értékelte a közérdekű bejelentőt e körben védendő jogszabályok hiányosságát-, hogy megjegyezte: ,,Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből az ügyből” Azt gondolom, hogy a felelős gondolkodás nem merülhet ki abban, hogy kíváncsiskodva végignézzük valakinek a nyilvános meghurcolását, csak azért, mert ez sokkal kényelmesebb és kockázatmentesebb, mint kiállni mellette!

Neki, és a hasonlóképpen gondolkodóknak ajánlom a figyelmükbe az alábbi gondolatokat, amiből talán látható, hogy mivel jár, ha valaki nem vállal sorsközösséget azokkal, akiket a hatalom megpróbál kisemmizni, és megfélemlíteni.

Mivel nem illik mások tollával ékeskedni, ezért szeretném megjegyezni, hogy a gondolatmenet logikáját Martin Niemöllertől kölcsönöztem (lásd: wikipedia)

 

Mikor a fideszesek betiltották a szerencsejátékot,

csendben maradtam,

hisz nem voltam szerencsejátékos.

 

Amikor elvették az alkotmánybíróság jogköreit

csendben maradtam,

hisz nem voltam alkotmánybíró.

 

Amikor elvették a trafikokat,

csendben maradtam,

hisz nem voltam trafikos.

 

Amikor a bírákat nyugdíjba küldték

csendben maradtam,

hisz nem voltam bíró.

 

Amikor elvették a földeket,

csendben maradtam,

hisz nem voltam gazdálkodó.

 

Amikor korlátozták a nyelviskolákat, és a tankönyvkiadókat,

csendben maradtam,

hisz nem volt se nyelviskolám, se tankönyvkiadóm.

 

Amikor Horváth Andrásnál házkutatás tartottak

csendben maradtam,

hisz nem akartam szembeszállni a korrupcióval.

 

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

5 thoughts on “,,Nem maradt senki””

  1. Akiknek ezen események páholyból figyelése okoz örömet, jelezném, ez nem színház, hanem a valóság. Az előadásnak itt nem lesz vége, hanem a közönség tűnik el így, vagy úgy. Nem tudom, mit gondol, aki csak hátradőlve figyel, talán azt, hogy: “Ó, azok a boldog 50-es évek” ???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*