A bátrak igazsága

Ha szeretnél értesítést kapni új blogbejegyzés megjelenéséről, kövessél a blog Facebook oldalán

Ez a bejegyzés nem egy filmről szól – hacsak nem életünk filmjéről, és annak egy szemelvényéről – hanem arról, hogy törvény adta lehetőségünk és egyben kötelességünk megvédeni azokat,  akiknek az életére törnek.

Öt évvel ezelőtt dolgoztam az első olyan ügyben, amiben néhány jóember azt gondolta, hogy bármit megengedhetnek maguknak, aminek a keretében kis híján megöltek egy biztonsági embert, amit a magyar ,,igazságszolgáltatás” garázdaságnak és könnyű testi sértésnek minősített. Az ügyészség akkori professzionális munkáját talán az jellemezte a legjobban, hogy utólag, sértetti indítványra ültették a vádlottak padjára a tárgyaláson korábban megjelent egyik elkövetőt. Az ügyben született ítélet munkánk ellenére köszönő viszonyban nem volt a cselekmény súlyával. A tárgyalásról írt blogbejegyzésem talán visszaadja valamennyire az elkövetők ,,megbánó” hozzáállását az ügyhöz.

,,Le kéne mosni a vért a képről, akkor alig látszanának a sérülések”

Két évvel ezelőtt több szempontból hasonló ügyben láttam el az egyik ismerősöm sértetti képviseletét, akit 3 hasonlóan jóember rugdosott szinte felismerhetetlenségig véresre egy falusi kocsma előtt, miután hátulról leütötték. Ebben az ügyben sem az elkövetők jóindulatán múlt, hogy az ismerősöm fel tudott épülni a sérüléseiből, és ,,természetesen” egyikük sem kapott letöltendő szabadságvesztést.

Ezzel szinte egyidejűleg kerestek meg sportolók azzal, hogy két fiatal társuknak az előző kettő esethez hasonló ügyében segítsek. Az ő történetük mindannyiunk számára hordoz fontos tanulságokat, ezért gondoltam, hogy megosztom Veletek. Mivel az ügyben még nem jogerős a példa értékű ítélet, ezért próbálom minél inkább elvonatkoztatva leírni a történetet, és abból a társadalomnak szóló rendkívül fontos üzenetet kiemelni.

A történet röviden úgy néz ki, hogy éjszaka egy vendéglő előtt álló huszonéves srácot, ahogy a vádirat írja ,,előzetes szóváltás nélkül” (tehát provokáció, indok……stb nélkül, CSAK ÚGY) ököllel lebombázott egy 90 kg-os jóember. A sértett innentől kezdve nem emlékezett semmire, viszont utána sajnálatos módon annál több időt kellett eltöltenie kezelésekkel, hogy rendbe hozza az egészségét. Ezt látta a 18 éves 70 kg-os barátja, akinek volt vér a farkában (nem úgy mint a környéken ácsorgó kb 30 embernek) és lepadlóztatta a 90 kg-os úriembert. Ezt követően a 90-es három, 100+-os barátja lefojtotta a 70-es srácot és adtak neki rendesen. (Közben az egyikük a biztonság kedvéért még ledurrantott egyet a sértettnek is, nehogy túl gyorsan kiheverje az ok nélkül kapott első ütést). A sztori ennyi, na és akkor most jön a lényeg!

Az ügyészség csoportosan elkövetett garázdaság bűntettével megvádolta a négy 90-100+-os jóembert és velük együtt a 70-es srácot jutalmul, amiért az egészségét kockáztatva megvédte a barátját, aki a tárgyaláson szó szerint ezt mondta:

,,Ő mentette meg az életemet, felkoncolnak jó kedvükben mert részegek?”

A hivatkozási alap az volt, hogy a 70-es védekezése túllépte a szükséges mértéket azzal, hogy többször megütötte az első ütéstől padlót fogó 90-est.

És akkor meg is jöttünk ahhoz a kérdéskörhöz, amiért ma a klaviatúra elé ültem. Nem akarok olyan országban élni, ahol azokat az embereket hurcolják meg az igazságszolgáltatás előtt, akik mások védelmére kelnek túlerővel szemben, kockáztatva az egészségüket, és egyben azt is, hogy ha sikerrel járnak (tehát nem hordágyon, vagy nejlonzsákban szállítják el őket) akkor megvádolják őket, azért, mert nem patikamérlegen centizték ki – kellő jogtudományi gyorstalpalót követően – hogy vajon mekkorát és hányat üthetnek egy 20 kilóval nehezebb támadóra. Ha bármelyikünk ilyen helyzetbe kerülne, hogy 4 fős, részeg túlerőben lévő társasággal szemben kellene megvédenie valakit, nem a lehető legnagyobbat ütné? Mert ahhoz ugye nem kell agysebésznek lenni, hogy a 70-es számolhatott azzal, hogy ha ledurrantja a 90-est akkor a másik három 100+-os nem lesz túl kedves hozzá, akkor meg ki az az öngyilkosjelölt barom aki nem arra törekszik, hogy a 4-ből legalább 1 ember ne az ő fején ugráljon a későbbiekben? Arról nem is beszélve, hogy sajnálatos módon ugyanúgy mint az első ügyben Joci, a 70-es srác sem számíthatott mások segítségére.

De vajon miért is nem ???????????????????????????????????

Tekintsünk el attól, hogy csak hölgyek, gyerekek voltak az utcán jóval éjfél után (tehát nem bátor férfiakból volt híján) vagy szimplán csak jogtudósok voltak ott, akik ismerték a helyzetben rejlő kockázatot, és kielemezve a Btk kommentárt, arra a következtetésre jutottak, hogy ők bizony nem tudnának higgadt fejjel a hatóságok által elvárt mértékű és mennyiségű ütéssel közrehatni, ergó nem akarják később a vádlottak padján találni magukat, mint a 70-es srác.

És amikor már az ember szögre akasztaná a talárját, mert hát ugye a 99%-os váderedményesség nem hazudik, akkor kihirdetik azt az ítéletet, amivel visszaadják a BÁTRAK IGAZSÁGÁT.

És ez az a pillanat, amikor 5 év után azt mondhatom, hogy soha nem szabad feladni a küzdelmet azért, amiben hiszünk, ahhoz, hogy egy élhető országunk legyen, ahol nem elítélik, hanem felmentik (jobb esetben meg sem gyanúsítják!) jogos védelemre hivatkozva azokat, akiket éjszaka, vagy egyéb minősített körülmények között megtámadnak, és úgy kénytelenek megvédeni a saját, vagy mások életét, még akkor is, ha túllépik a védekezés szükséges mértékét.

És mit üzen mindannyiunknak egy ilyen ítélet?????????????!!!!!!!!!!!!!

Ahogy az egyik bíró barátom mondta, miután elmeséltem neki a sztorit:

,,Jó tudni, hogy ha ott még nem is tartunk, hogy társadalmi elvárás legyen, hogy valaki mások életét megvédje, de legalább már nem büntetik, ha mégis megteszi!”

Zárszóként annyit szeretnék elmondani, úgy érzem, részben köszönhetően ezeknek az ügyeknek is, kezd kialakulni a nyugati végeken egy olyan összetartó közösség, akik odaállnak egymás mellé, ha szükség van rá az utcán, az éjszakában és a tárgyalóteremben!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*